Érték

Van, ami valakinek érték, de másnak nem az. Mindenki mást gondol az értékről. Van, akinek érték egy fénykép, másnak egy porcelán, és olyan is van, akinek egy pár cipő például. Az biztos, minél régebbi valami, annál értékesebb. Bár egyeseknek ez sem elég ahhoz, hogy valamit értékesnek gondoljanak. Én szeretem nagyon a régi dolgokat. Érdekes elgondolni, hogy vajon kié lehetett, mi a története. A világ mely pontjáról származik, ki készítette, és miért.
 Ezért szeretek járni bolhapiacra is. Szeretem azokat, akik egy kupacba kiteszik, aztán lehet turkálni. Aki szépen kipakolja a portékáját, ott valószínű drágábbak is az áruk.  Most vasárnap volt egy fiatal srác, mindenfélét lehetett találni nála a földön. Ám volt egy szatyor, amiben rengeteg csipke volt. Gondoltam biztos pár ezer forintot elkér érte, hiszen nagy mennyiségű, gyönyörű kézimunkáról volt szó. Megkérdeztem. Mondott egy árat, de csak úgy vigyem, ha az egész zacskóval viszem. Hm... Le se merem írni, mennyit mondott, annyira szemtelenül keveset. Persze, hogy vittem az egészet. Biztos nagymamájáé, vagy idősebb valakié volt. Látszott (már csak az árból is), hogy fogalma sincs miről van szó. Persze foltos volt egy-két darab, gyűrött, de én láttam benne a szépséget. Neki nem érték. Nekem nagyon...
Nagymamám segített a szakszerű tisztításban, kivasaltuk, és ámultunk... Ámuljatok Ti is!

Milyen régóta vágytam már olyan polcszélekre.

A végén az egy nagyobb terítő összehajtva.