Az íróasztalomon (amit amúgy a férjem barkácsolt) már nagy rendetlenség volt. Nem is használtam jó ideje, mivel most nem járok egyetemre. Gondoltam valahogy hasznosítani kellene a helyet. Szépen elpakoltam a sok jegyzetet, és minden mást, amire most nincs szükségem. Az asztal fölötti polcok is üresek lettek, úgy belejöttem a dobozolásba. J Most végre elfér minden varrós, gombolós, gyöngyfűzős dolgom. A következő nagy lépés volt, hogy felhoztam anyu varrógépét, amit kölcsönkaptam tőle. Jaj nagyon tuti. J Nem tudok varrógéppel varrni, de elhatároztam, hogy megtanulok. Ma még csak próbálgattam ( a cérna befűzésén is elidőztem, de mindent értek már). Első apróság, amit varrtam egy illatzsákocska lett. Csak próbálgattam, próbálgattam, aztán kialakult ez. Kamillavirágot tettem a belsejébe.Persze nagyon kezdetleges, igazából semmi az egész, de nekem nagy lépés. (nem is mutatok jó képet róla) És bíztatást adott a továbblépésre. De az már csak holnap fog bekövetkezni, mert egyelőre nem kivitelezhető, hogy ha alszik a fiam, akkor varrjak.
Még mutatok egy képet, ezt a párnát a nagymamám készítette a szülinapomra. Elmúlt 80 éves, de még mindig megállíthatatlan. J És nem mellesleg a szeme is nagyon jó, ahogy látjátok. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése